Nagytekintélyű bírák éppen 25 éve hoztak döntést az amerikai metropolisban a pannóniai eredetű, közismerten jelentős magyar vonatkozásokkal rendelkező római kori ezüstkészlet sorsáról, mi szerint betiltották az árverésüket. Most a thrillerek toplistájára sorolta magát a története.
A Franciaországban talált, az utóbbi négy évben az USA-ban restaurált és kutatott Berthouville-i kincs analógiát jelenthet számunkra elképzelni, milyen a jelenleg ismertnél jóval nagyobb, akár 248 ezüsttárgyból álló Seuso-kincs. Az amerikai szakemberek új eljárásokkal olyan feliratozásokat is felfedeztek a Berthouville-edényeken, amelyek eddig szabad szemmel nem voltak láthatók. Érdemes lenne ezt az eljárást a magyar kincseken is lefolytatni.
Október 4-től Székesfehérváron nézhetjük meg múzeumi körülmények között először a Seuso-kincseket, amelyekről addig is könyv és bélyegblokk jelenik meg. A fehérvári tárlatra különleges biztonsági berendezésekkel készülnek.
Az Országos Rendőr-főkapitányság műkincsvédelmi egységének nyomozói több mint két évtized után sem mondtak le arról, hogy a késő római kori kincslelet megtalálójának, Sümegh Józsefnek a gyilkosát (vagy gyilkosait) leleplezzék. A kincsek Magyarországra kerülése a nyomozást is elősegítheti. A rendőrök már most is „egy jól behatárolható személyi körben” kutakodnak.
Régészek is kézbevehették már a Magyarországra hozott Seuso-kincseket. Lassányi Gáborral, a Magyar Régész Szövetség vezetőjével pénteken találkoztunk, miután megvizsgálta az ezüstedényeket. Szerinte igazán lehet örülni, hogy végre itt van az eddig a szakértők számára is elérhetetlennek tűnő műkincsek egy része. Elképzelhető egyébként, hogy az országban is van még rejtőző Seuso.
Felderítetlen gyilkosságok, hamis eredetpapírokkal szerzett tulajdonjog, és a kincskeresők nyomában keletkező vakondtúrások jelzik, semmit nem csökkent az érdeklődés a mesés Seuso-kincsek iránt. De vajon elkezdődik-e a győzelemmel kecsegtető csata a 35 milliárd forintot érő kincs visszaszerzéséért.
